Rákellenes Világnap* – Február 4.
Minden diagnózisban benne feszül a közeli vég lehetősége. Nem az eleve elrendeltetett, amely születésünk pillanatától közelít, hanem a korai, a még el nem végzett élet kényszerű befejezése. Amikor a sors váratlanul azt a feladatot rója rád, gondold végig, mit hagytál magad mögött, és mi áll még előtted. Ha tanultál filozófiát, ha nem – ekkor feltörnek az élet alapkérdései: ki vagyok én, mit tettem eddig, miért kapom ezt a betegséget, miért pont én lettem beteg, miért ilyen kegyetlen éppen velem az élet, van-e jövőm, ha igen, tudok-e élni a lehetőséggel?
Ezek végiggondolását egy krónikus betegség kezdetén nem lehet megúszni. Sokan ekkor kerülnek szembe először önmagukkal, a saját érzéseikkel. A XXI. század egyre inkább digitalizálódó, okos kütyüs világa egyszerű kérdéseket tesz fel, instant megoldásokat kínál, gyors döntések elé állít. Venni vagy nem venni? Tetszik vagy nem? Ennyiért vagy annyiért? Nagyobbat vagy óriásit? Itt vagy ott?
De azt nem kérdezi meg: szeretni vagy eltaszítani, mondani vagy hallgatni, ölelni vagy ellökni? Most vagy később, esetleg soha? Azt sem kérdi, ha most elhalasztod, örökre elszalasztod, vagy lesz még időd bepótolni? Az a fránya idő! Amiből nem tudod, mennyid van. Az idő nem félretehető, nem lehet vele spórolni öreg napjaidra, ezért jól kell vele sáfárkodni nap mint nap.
Amikor beteg vagy, már nincs múlt, ami fájhat, és nincs jövő, akkor elmúlik a félelmek és vágyak múlt és jövő időbeni ragozása. A most lesz az első, a legfontosabb. Többé nem köt gúzsba az idő, csak a jelenben élhetsz. Ha megszabadulsz a múlt árnyaitól és a jövőbe vetített félelmeidtől, akkor hirtelen szabaddá válsz. A múlt persze nyomot hagy benned: agyad, személyiséged, szokásaid lenyomatként őrzik a veled történteket. De akkor neked már nincs dolgod a nem létező eseményekkel, csak a jelenben is benned élő hatásukkal.
A múlt nem írható át, de a jelen igen. Bármikor dönthetsz úgy, hogy mostantól más leszel. Erre tanítanak például a regényeimben szereplő bátor nők történetei. Ha te is szeretnél bátran – nem félve a jelentől – élni, és izgatottan várni a jövőt, magadat kell kifaggatni: jól éltem eddig? Azokkal élek, akikkel jó lennem? Azt teszem, amire születtem, amit szeretek csinálni, amiben kiteljesedem? Okoz örömöt magamnak az életem? Magammal is teszek annyi jót, mint másokkal? Zárójelbe teszem magamat, mert mások előbbre valók? Mert ők fontosabbak nekem? De miért nem én vagyok magamnál az első? Fontos vagyok magamnak? Ki szeressen engem, ha nem én magamat? Egyáltalán: éltem én eddig? Vagy csak egy érzelmi, szellemi posványban fizikailag is siváran vegetáltam, mert elhitettem magammal, hogy az AZ élet?
Ha eddig eljutsz, már inkább nyerésre állsz, mert innen már csak dönteni kell: meg akarok gyógyulni, ezért változtatok, vagy hagyom magamat sodorni az események által, teszem, amit mondanak, közben elvagyogatok, ahogy eddig is, és így minden marad a régiben. Ez a szakasz az utad legnehezebb része, ekkor szembesülsz önmagaddal. Annyira közel kell menned a lelked tükréhez, mint amikor alig húszként, az élesen beáramló napfényben az orrodat a valóságos, foncsorozott felülethez érintve felfedezted szemed sarkában az első, szabad szemmel szinte láthatatlan szarkalábat.
Ha ennél a lelki útelágazásnál döntesz, melyik útra térsz, menetelj előre, mint a katona, aki küldetést teljesít, ne nézz vissza, és ne gondolj a másik út lehetőségeinek elvesztésére! Biztos, hogy viharba kerülsz, és olyan kiszámíthatatlan események is történnek majd, ami megrengeti a magadba és a gyógyulásba vetett hitedet, de addigra már csak olyanokkal veszed körül magadat, akik mindig előbbre, mindig magasabbra segítenek téged utadon, így bárhogyan is ér véget a történeted, te is győztes leszel, magad és szeretteid számára első az elsők között!
Mondjuk, mondogatjuk, ismételjük, szajkózzuk, hogy elhidd, a rákbetegség nem egyenlő a halállal. Kemény küzdelmet igényel sok fájdalommal, szenvedéssel, bánattal, de egyben módot is ad az újrakezdésre. Önmagad újratanulására.
*Rákellenes Világnap: minden év február 4-én emlékezünk a 2000-ben, Párizsban megrendezett Rákellenes Világkongresszuson aláírt történelmi dokumentumra, amely világméretű összefogásra szólít fel a halálos kór ellen, egyben ezt a napot RÁKELLENES VILÁGNAP-pá nyilvánította, hogy a rák ellen folytatott küzdelem eszméje "a világon élő összes ember szívében és gondolataiban éljen".
