200. előadás a Magyar Színház színpadán
Egy történet a reményről, amely generációkat köt össze
Különleges mérföldkőhöz érkezett a Magyar Színház egyik legmeghatározóbb előadása: a Valahol Európában a 200. előadását ünnepelte. Ez a jubileum annak is bizonyítéka, hogy léteznek történetek, amelyek újra és újra megszólítják a közönséget, kortól és generációtól függetlenül.
A Valahol Európában több mint egy zenés színházi produkció. Olyan emberi történet, amely a reményről, az összetartásról és az újrakezdés lehetőségéről mesél, és amelynek üzenete ma is ugyanolyan érvényes, mint megszületésekor.
A közönség az ünnepi estén ismét álló tapssal köszöntötte az előadást. Nagy Viktor rendező, a Magyar Színház igazgatója elmondta, hogy a Valahol Európában egy új történetet teremtett a színház életében.
„Ez a színház 2016-ban még nem tudta pontosan, mit is akar. Nagyon jó érzékkel tűzték műsorra a Valahol Európában musicalt. Akkor még nem tudták, mit indítanak el. Azt indították el, ami most van: a családi- és ifjúsági színházat. Ezzel el is mondtam a darab valódi vonzerejét. Mi történt akkor? Összejött egy gyerekcsapat, egy tehetséges, válogatott társaság, amely jövőképet adott a színháznak. Tehát nemcsak egy darabot ünneplünk, hanem egy színházi imázs születését is.”
Nagy Viktor ezt követően így folytatta:
„Amikor Dés László először látta a gyerekeket, azt mondta nekem: úgy játszanak, mint az angolok, profik. És igen, ez így van, hiszen képzést kapnak: színészmesterséget, énekképzést, mozgásművészetet, és ebben a színház munkatársai igen nagy szerepet játszanak. Tovább vitték ezt a tradíciót.”
Az igazgató kiemelte:
„A Valahol Európában történeten nemzedékek nőttek fel, és mi folytatni fogjuk, hogy az utánunk következő generációk is láthassák és megismerhessék. Mert egy színházban nemcsak a ma és a holnap fontos, hanem a tradíciók is, hogy honnan jöttünk, mivé váltunk, és merre tartunk.”
Dés László köszöntőjében elmondta, hogy a 200. előadás csodálatos ünnep a színház és a darab életében egyaránt. Megköszönte alkotótársainak – Böhm Györgynek, Korcsmáros Györgynek és Horváth Péternek –, hogy annak idején eszükbe jutott ebből a különleges történetből színházi darabot készíteni. Köszönetet mondott Nemes Istvánnak a felejthetetlen dalszövegekért, valamint Nagy Viktornak is, amiért olyan rendezésben vitte színre az előadást, amely máig él, és eljuthatott a 200. előadásig. A zeneszerző arról is beszélt, milyen komoly feladat ezt a musicalt hosszú éveken át életben tartani, hiszen újra és újra meg kell találni azokat a fiatalokat, akik időközben felnőnek.
„Van egy sajnálatos aktualitása is a darabnak. Amikor az Operettszínházban először bemutatták 1995-ben, éppen a déli szomszédunkban volt háború. Most ismét, a határaink mellett, újra itt van a szomszédban. Sajnos mindig van aktualitása, pedig azt kívánnám, hogy ne legyen. Reméljük, egyszer majd háborúk nélkül is élni fog, és akkor is működni fog” – mondta Dés László a közönségnek.
Köszöntője végén a társulathoz is szólt: „Őrizzétek meg ezt a színvonalat, vegyük komolyan a fiatalokat, mert megérdemlik. Ha komolyan vesszük őket, az mindig megtérül.”
2026 elején két új Hosszú is csatlakozik az előadáshoz, tovább erősítve a produkció megújuló erejét. A jubileumi előadáson Szászák Zsolt lépett színpadra, aki számára a darab különösen személyes jelentőséggel bír:
„Tizennégy évesen Ficsúr szerepét játszottam a Soproni Petőfi Színházban, és akkor döbbentem rá először, hogy bennem is ott van egy Hosszú. Egy nagyon érzékeny fiú, aki nem mindig mutathatja ki, amit érez. Most, évekkel később különösen izgalmas visszatérni ehhez a történethez, és megmutatni ezt az érzékenységet a kényszerű keménységgel együtt.”
Február 22-én, új beállóként Sándor Pétert köszönthetjük Hosszú szerepében a Magyar Színház színpadán.
Köszönjük ezt a 200. csodás estét!
Az elmúlt évtizedben számtalan ifjú tehetség lépett színpadra az előadásban, és sokan voltak olyanok is, akik az évek során egyre újabb és újabb karakterek bőrében próbálhatták ki magukat. A felnőtt szerepekben szintén kiváló művészek sora formálta tovább a történetet.
Hosszú szerepében Pavletits Béla után láthattuk Pásztor Ádámot, Gréczy Balázst, Ember Márkot és Fülöp Kristófot. Ezekben a napokban Szaszák Zsolt debütál a szerepben, a következő hónapban pedig Sándor Pétert köszönthetjük Hosszúként.
Suhancként Mahó Andrea örökségét később Cseke Lilla Csenge, Réthy Zsazsa, Kusnyér Anna, Molnár Janka és Jenes Kitti vitte tovább.
Ficsúrként Ágoston Péter, Telekes Péter, Szurcsík Ádám és Murvai Márton szórakoztatta a közönséget, Simon Péter szerepében pedig Reviczky Gábor, Szatmári György, Harsányi Attila és Rancsó Dezső volt látható.
Köszönjük az elmúlt 200 előadás minden pillanatát – és újult erővel vágunk neki a következő kétszáznak.
Valahol Európában musical
A történet gyökerei az 1947-ben készült, és 1948. január 1-jén bemutatott, Radványi Géza rendezte legendás magyar filmig nyúlnak vissza. A cselekmény a második világháború utáni Európában játszódik, ahol árva gyerekek egy csoportja próbál túlélni, közösséget teremteni és emberhez méltó életet találni a romok között. A film – és az abból készült zenés színpadi adaptáció – nem a pusztításra, hanem az emberi lélek ellenálló erejére irányítja a figyelmet.
A musicalváltozat a magyar zenés színház egyik ikonikus darabjává vált, amelynek hatása messze túlmutat a műfaji kereteken. Gyermeki nézőpontból beszél a világ legnagyobb kérdéseiről: bizalomról, felelősségről, összetartozásról és arról, hogy a legnehezebb időkben is lehet az emberséget választani. A zene – Dés László jól ismert dallamai – és a történet egymást erősítve teremtenek olyan színházi pillanatokat, amelyek egyszerre megrendítők, felemelők és mélyen emberiek. Nem véletlen, hogy az előadás sok család számára közös, visszatérő színházi élménnyé vált.
Nagy Viktor rendezésében a történet estéről estére úgy születik újjá, hogy megőrzi eredeti erejét és érzelmi hitelességét. A produkció különlegessége abban rejlik, hogy generációkat képes megszólítani, miközben nem enged sem a történet súlyából, sem a művészi minőségből.
A 200. előadás jubileuma annak ünnepe, hogy a közönség immár hosszú ideje újra és újra visszatér ehhez a történethez. A teltházas esték, a hosszan tartó taps és a megható visszajelzések mind azt igazolják: a Valahol Európában nemcsak egy sikeres előadás, hanem közös élmény, közös emlékezet és közös remény.
