Futurisztikus vígjáték a szerelemről és a humorról a Pesti Színházban
Alan Ayckbourn, aki Nagy-Britanniában Shakespeare után a második legtöbbet
játszott drámaíró, 1998-ban írta meg egyik legnépszerűbb művét, az Igazából
komédiát. A történet a nem túl távoli jövőben, 2050-ben játszódik. A televíziós
szappanoperákat ekkor már nem emberek, hanem a mesterséges intelligencia
írja, a színészek helyét pedig „aktoidok”, vagyis színjátszásra tervezett
androidok veszik át. A gépek megbízhatóak és precízek, csak rendszerhiba
esetén rontanak, viszont hiányzik belőlük a humorérzék és a szerelembeesés
képessége. Ám az egyik robotlány egy vicces helyzetben váratlanul elneveti
magát...
Az Igazából komédia – robotika Szabó Máté rendezésében, Varga-Járó
Sára, Kovács Tamás, Méhes László, Petrik Andrea, Lukács Sándor, Waskovics
Andrea, Radnay Csilla, Telekes Péter, Majsai-Nyilas Tünde és Szántó Balázs
szereplésével 2025. december 6-tól látható a Pesti Színházban.
Alan Ayckbourn hatalmas életművel rendelkező, rendkívül sokoldalú szerző, akit
mindig is vonzott a sci-fi és a fantasy világa. Magyarországon először Keresztül-kasul
című bohózatát mutatták be Kern András rendezésében 1972. december 29-én a
Vígszínházban. Hírnevét vígjátékaival alapozta meg, melyek szinte kivétel nélkül
komoly kérdéseket is felvetnek. Szerinte ugyanis a komédia és a tragédia közelebb
áll egymáshoz, mint gondolnánk. Az Igazából komédia is egyszerre tragédia és
komédia, mely arra a kérdésre keresi a választ, mi különbözteti meg az embert a
robotoktól, és mi az, ami a miénk marad a technológia rohamos térnyerése után is.
„Ez egy nagyon emberi színdarab, miközben a színpadon egy kevésbé emberséges jövőt
kell ábrázolnunk, ami nagyon izgalmas feladat. Egyszerre kell megteremtenünk a
disztópikus közeg feltételezhető ridegségét – aminek olyan referenciái vannak, mint
például a Szárnyas fejvadász – és egy vígjátéki előadás szellemes helyzeteit.
Számomra a legnagyobb kihívás, miként lehet a színészeket instruálni arra, hogy
aktoidokat játszanak, akik éppen embereket játszanak. És melyek a robotok olyan,
emberileg nem megmagyarázható megnyilvánulásai, amelyek meglepőek vagy
humorosak, és ezzel jót tesznek a darabnak. És ott van Jacie, az aktoidlány, aki egy
hiba folytán mintha rálátna arra, ami megkülönbözteti az embert a robotoktól.
Adammel való találkozása pedig egy olyan szerelmi ábrázolást tesz lehetővé, mely
pont az emberi létből adódó távlatok hiánya miatt lesz esszenciális és idealista” -
meséli a rendező, Szabó Máté. Az előadás díszlettervezője Pater Sparrow,
jelmeztervezője Tihanyi Ildi, zeneszerzője pedig Cser Ádám. Az ő közös munkájuk
nem csupán a színpadon látható világot teremti meg, hanem az azt körülvevő
közeget is érzékelteti, amely a történetben konkrétan nem jelenik meg, de
folyamatosan hatással van rá.
A történet szerint a szappanoperát játszó aktoidok közül az egyik, talán egy
rendszerhiba folytán, nevetéssel reagál a humoros helyzetekre. A tévéstúdióba
látogató fiatal író, Adam, pedig meglátja benne a vígjátéki potenciált. „A
legizgalmasabb ebben a karakterben a robot és az emberi közötti arány megtalálása.
Nem jó, ha tisztán robotot játszol, és nem lehet teljesen emberi sem. Ez az aktoid
olyan, mint egy felnőtt testbe szorult gyerek, aki szabadságára ébred, elkezd önálló
tudattal rendelkezni, és ezt rettentően élvezi. És bár verbálisan egyáltalán nem
robotszerű, a fizikumába, a mozgásába bele kell rakni valami furcsaságot.
Másként viseli a testét, mint egy normális ember, de mégsem olyan, mint egy 1.0-ás robot. S
ennek a frissen tudatára ébredt lénynek van egyfajta tisztásaga, ami az emberekből
már hiányzik. A végén még a szöveg is kimondja, hogy ebben az embertelen
világban igazából ez a robot a legemberibb a naivitásával, a gyermeki gondolataival
és érzéseivel, ami azért egy nagyon fontos üzenet.” -meséli a Jacie-t alakító Varga-
Járó Sára. „A mesterséges intelligencia a mindennapjaink természetes részévé kezd
válni, ezért is aktuális ez a darab, miközben igazán fontos kérdéseket feszeget. Mitől
lesz az ember ember, és honnan válik a gép géppé. Ha van egy robot, amely
spontán humort mutat, érez és gondolkodik, nevezhetjük-e még robotnak, és ha
nem, akkor micsoda valójában? Abban bízom, hogy ez az előadás a közönségnek
egyszerre lesz vicces, gyomorszorító és szívet melengető. S talán magukban is
felteszünk olyan kérdéseket, hogy mennyire fontos nekünk az emberi kapcsolatok
minősége, és hogyan vagyunk jelen ebben a világban.” – teszi hozzá az Adamet
alakító Kovács Tamás.
Az Igazából komédia – robotika december 6-tól látható a Pesti Színházban.
Zöldi Gergely fordítása alapján a Pesti színházi változatot készítette:
Hársing Hilda, Szabó Máté
Jacie Triplethree: Varga-Járó Sára
Adam Trainsmith: Kovács Tamás
Chandler Tate: Méhes László
Carla Pepperbloom: Petrik Andrea
Lester Trainsmith: Lukács Sándor
Prim Spring: Waskovics Andrea
Trudi Floote | Lány a ruhaboltban | Prostituált a szállodában: Radnay Csilla
Doktor | Farmer | Férfi a ruhaboltban | Török: Telekes Péter
Anya | Farmer felesége| Ruhabolti asszisztens | Szállodai picér: Majsai-Nyilas Tünde
Fiú | Marmion | Recepciós | Szállodai pincér | Technikus: Szántó Balázs
További szereplők: Mezei Ábel, Guido Di Vona, Nádas Zalán, Jónás Roland
Külön köszönjük Balázsovits Edit, Hegyi Barbara, Kovács Patrícia, Szilágyi Csenge,
Gyöngyösi Zoltán, Kern András, Rudolf Péter, ifj. Vidnyánszky Attila és Wunderlich
József közreműködését.
Díszlettervező: Pater Sparrow
Jelmeztervező: Tihanyi Ildi
Dramaturg: Hársing Hilda
Zeneszerző: Cser Ádám
Mozgás: Kováts Gergely Csanád
Világítástervező: Ágoston András
Díszlettervező asszisztens: Huszár Musu
Jelmeztervező asszisztens: Darvay Botond
Animációtervező: Czeglédi Zsombor, Tóth Norbert
Ügyelő: Báhner Péter
Súgó: Vajdai Veronika
Rendezőasszisztens: Szládek Kata
Rendező: Szabó Máté
További információ, jegyek: https://vigszinhaz.hu/hu/produkciok/igazabol-komedia
A színdarab a Theatrum Mundi Színházi és Irodalmi Ügynökség közvetítésével kerül
színre. www.theatrum-mundi.hu