Nézőpontváltó® köszöntők

"A Nézőpontváltó® csapat tevékenysége arra irányul, hogy szemléletváltásra biztasson, és abban praktikusan segítsen. Felhívják a figyelmet arra, hogy az emberek álljanak önmagukhoz másként, mint addig! Vigyázzanak arra a testre, ami az övék! Próbálják az adottságaikból a lehető legtovább a lehető legjobbat kihozni! De ha mindazok ellenére mégis megbetegednének, akkor tudják, kikhez, hova fordulhatnak támogatásért, kik nyújtanak segítő kezet.”

Dr. Borbényi Erika, Szedlacsek Emília és Sári Edina köszöntő üzenete az oldalra látogatóknak.

 

Tovább olvasom

MOZART, PASCULLI, SCHUBERT a Zeneakadémián

Az oboa karcsú hangja akkor is gyönyörűséget okoz, ha a szólista virtuóz figurációkat játszik,
de akkor is, ha szélesen éneklő dallamok követik egymást. A világhírű francia művész,
François Leleux muzsikálását hallgatva mindkettőben részünk lehet, amikor megszólal
Antonio Pasculli Donizetti La Favorita (A kegyencnő) című operájának témái nyomán
komponált Oboaversenye. Leleux, a Nemzeti Filharmonikus Zenekar közönségének egyik
kedvence nemcsak fúvós fenomén, kiváló kiváló karmester is. A Ferencsik bérlet záróestjén
Mozart C-dúr („Linzi”) szimfóniáját, Schubert Rosamunde-nyitányát és 5. (B-dúr)
szimfóniáját hallhatjuk vezényletével.

 

A Nemzeti Filharmonikus Zenekar évek óta visszajáró, mindig örömmel várt vendégművésze
François Leleux: a sokoldalú francia muzsikus nemcsak a világ egyik legjobb oboása, de
kiváló karmester is, aki ettől az évadtól a Nemzeti Filharmonikusok első állandó
vendégművésze. Hangszeres előadóként ezúttal a 19. században született, de már a 20.-ban
elhunyt olasz oboavirtuóz, Antonio Pasculli művét szólaltatja meg: az Oboaverseny, amelyet
a zeneszerző romantikus honfitársa, Donizetti La Favorita (A kegyencnő) című operájának
témáira írt, természetesen nemcsak arra ad alkalmat a szólistának, hogy hangszeres bravúrok
sorát mutassa be, de arra is, hogy az olasz bel canto szellemében megénekeltesse hangszerét.
Karmesterként François Leleux az első részben Mozart C-dúr, „Linzi” szimfóniáját, a
másodikban Schubert Rosamunde-nyitányát és 5. (B-dúr) szimfóniáját vezényli. Üde és
energikus pillanatok sokaságára számíthatnak tehát, akik a Zeneakadémiára látogatnak ezen
az estén.
A világhírű francia oboavirtuóz és karmester, François Leleux szólistaként,
kamaramuzsikusként és zenekari produkciók irányítójaként évtizedek óta a klasszikus zene
előadóinak nemzetközi élvonalában végzi kivételes értékű munkáját. Művészi
egyéniségének vonzerejét számos egyéb erényén kívül többek között az adja, hogy
lefegyverező természeteséggel és közvetlenséggel képes kapcsolatot teremteni
muzsikustársaival és a zenekedvelőkkel egyaránt. Büszkék vagyunk arra, hogy sok éve
visszajáró vendégünk, aki már hosszú ideje otthon érzi magát, ha hangszerével a kezében
együttesünk elé áll és koncertjeinken a karmesteri pulpitusra lép. Büszkén és örömmel
adjuk hírül közönségünknek, hogy művészi kiválósága, valamint hosszú éveken átívelő,
inspiráló együttműködésünk elismeréseként François Leleux a 2025/26-os és 2028/29-es
évadok között a Magyar Nemzeti Filharmonikusok első állandó vendégművészeként
muzsikál együtt velünk. Izgatottan készülünk a közös munka előttünk álló újabb és újabb
ünnepi alkalmaira!
François Leleux karmester
Wolfgang Amadeus MOZART: C-dúr („Linzi”) szimfónia, K. 425
Antonio PASCULLI: Versenymű oboára és zenekarra, Donizetti La Favorita (A kegyencnő)
című operájának témái nyomán
***
Franz SCHUBERT: Rosamunde – nyitány, D 644
Franz SCHUBERT: 5. (B-dúr) szimfónia, D 485
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Vezényel és oboán közreműködik: François Leleux , a Magyar Nemzeti Filharmonikusok
első állandó vendégművésze

2026. március 4. szerda 19.30, Zeneakadémia

Tavaszi nyitány a Nemzeti Filharmonikusoknál

DEBUSSY, SAINT-SAËNS – JEAN-CLAUDE CASADESUS

Egy hangverseny, amely kétszeresen is a generációk találkozását állítja elénk. A francia romantika
nagy alakja, a Sámson és Delila alkotója, Camille Saint-Saëns Brahms kortársa volt, hiszen 1835-ben
született, de sok kortársát túlélte, köztük a nála jóval fiatalabb Mahlert is, hiszen magas kort ért meg:
86 évesen, 1921-ben távozott az élők sorából. Azok között, akiket túlélt, ott volt fiatalabb honfitársa,
Claude Debussy is, aki az említett Mahler, továbbá Richard Strauss és Puccini nemzedéktársaként a
hatvanas években születettek nagy generációjához tartozott 1862-es születési dátumával, de sokkal
kevesebb idő adatott számára, hiszen már 55 évesen, 1918-ban elhunyt.

A két nagy francia, Saint-Saëns és Debussy nemigen értette meg egymást, hiszen Saint-Saëns – bár
egyik példaképe éppen a modern gondolkodású Liszt volt – a romantika konzervatív ágát képviselte,
Debussy pedig ízig-vérig eredeti és modern alkotó volt. A Nemzeti Filharmonikusok hangversenyén,
2026. február 25-én, a Müpában a két zeneszerző találkozik, még ha csak műveik által is.
Először Debussy Mallarmé ihletése nyomán keletkezett szimfonikus vázlatát, az Egy faun délutánját
hallhatjuk 1894-ből – sokan e kompozícióban vélik felismerni a modern zene egyik kezdetét –, majd
Saint-Saëns két népszerű alkotása következik, az a-moll gordonkaverseny és a III. (c-moll, „Orgona”)
szimfónia. Ha már korábban Saint-Saëns és Liszt kapcsolatáról esett szó: az Orgona-szimfónia Liszt
gondolkodásmódjának hatását tükrözi, és Saint-Saëns idősebb magyar pályatársa emlékének
ajánlotta a művet (Liszt nem sokkal a szimfónia bemutatója után hunyt el).

Generációk találkozását reprezentálja a koncert két művészvendége is. A jeles muzsikusdinasztiából
származó, kilencvenéves Jean-Claude Casadesus korunk nemzetközi karmestertársadalmának egyik
doyenje, akinek gazdag repertoárjában kitüntetett helyet foglal el hazájának zenéje, míg a harminc
esztendős Aurélien Pascal „a csellisták Mekkája”, a Kronberg Akadémia neveltje, Gautier Capuçon
egykori növendéke, számos nemzetközi verseny sikeres résztvevője a virtuóz csellisták fiatal
generációját képviseli.

2026. február 25., szerda, 19:30 - Müpa Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
DEBUSSY, SAINT-SAËNS – JEAN-CLAUDE CASADESUS
Claude DEBUSSY: L'Après-midi d'un Faune (Egy faun délutánja), L. 86
Camille SAINT-SAËNS: 1. (a-moll) csellóverseny, op. 33
Camille SAINT-SAËNS: 3. (c-moll, „Orgona”) szimfónia, op. 78  
Km.: Aurélien Pascal - cselló, Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Vezényel: Jean-Claude Casadesus

Márciusi hangversenyeink:
Március 4. 19.30 - Zeneakadémia
MOZART, PASCULLI, SCHUBERT
Vezényel és oboán közreműködik: François Leleux , a Magyar Nemzeti Filharmonikusok első állandó vendégművésze
 
Március 10., 19.30 - Pesti Vigadó
NEMZETI ÉNEKKAR 40 – JUBILEUMI KONCERT
 
Március 14., 18.00 - Kocsis Zoltán próbaterem / Müpa 
Próbatermi vendégség
MESTERMŰVEK NŐI KOMPONISTÁKTÓL
Házigazda: Detvay Mária Marcella, a Nemzeti Filharmonikus Zenekar hegedűművésze

Frankenstein a Vígszínházban

A modern Prométheusz bemutató a Vígszínházban

„Itt ezen a különleges helyen lehetségesnek tűnhet az is,
amit máshol el sem tudnánk képzelni”

Több mint kétszáz évvel Mary Shelley regényének első kiadása után Hegymegi Máté
rendező és alkotócsapata a Vígszínház társulatával állítja színpadra Victor Frankenstein, a
teremtő és Teremtménye történetét. Az új változat a szeretet és ragaszkodás, a
beilleszkedés és kitaszítottság, a teremtő és teremtmény viszonyát, valamint az ember
mindenhatóságának illúzióját és az alkotás morális felelősségének kérdését gondolja újra.

Az előadás látványvilágának meghatározó eleme egy monumentális vitorláshajó, ami a
Vígszínház 130 éves történetének egyik legkomplexebb díszlete. A Frankenstein – A
modern Prométheusz február 21-től látható a Vígszínházban, a főbb szerepekben többek
között Orosz Ákos, ifj. Vidnyánszky Attila, Medveczky Balázs és Nagy-Kálózy Eszter lép
színpadra.

Victor Frankenstein a lehetetlent kísérli meg: élővé teszi az élettelent. Évek megszállott
munkájának eredményeképpen életre kelt egy mesterséges lényt, de a kísérlet
végeredménye elborzasztja. Ebben a pillanatban bevégeztetett: neki is és teremtményének
is. Frankenstein menekül a lény elől, akinek életet adott. Az elhagyatottság, a kitaszítottság,
a társadalomból való kirekesztettség kétségbeejtő helyzetének felismerése pedig arra
ösztönzi a Teremtményt, hogy felkutassa teremtőjét, és feltegye neki kérdéseit. Meg akarja
érteni, hogy Frankenstein miért fordult el tőle és miért hagyta védtelenül magára őt. A teljes
elmagányosodástól tartva egy társra vágyik csupán, de Frankenstein ezt is megtagadja tőle.
Ebben a pillanatban bevégeztetett teremtőnek és teremtményének is: a bosszú hajtja őket,
az eddig üldözöttből üldöző válik, a teremtő pedig el akarja pusztítani saját alkotását.

Mary Shelley 19 éves korában írta a Frankenstein vagy a modern Prométheusz című
regényét, amelyet azóta számtalan színházi és filmes adaptációban dolgoztak föl, utóbbit
elsősorban a horror műfajában. A Teremtmény embersége és tragédiája, a félelmetes
szörnyeteggé váló filmes átalakulásai során azonban gyakran feledésbe merül. Pedig Mary
Shelley regényének előszavában leszögezi: „Az esemény, amelyből e történet az érdekességét
meríti, mentes a puszta kísértet- és boszorkányhistóriák hátrányaitól. (…) Arra törekedtem
tehát, hogy megőrizzem az emberi természet alkotóelemeinek hitelét, de nem haboztam
megújítani ezek egymáshoz való viszonyát.”

Az empátia és az emberségesség, amely Shelley regényének középpontjában áll, Garai Judit
dramaturg és Hegymegi Máté rendező színpadi adaptációjában is megjelenik. Az új szöveg
elkészítését nagy mértékben befolyásolta és átszövi egy koncepciózus színházi formanyelv: a
szöveg, a zene, a színészi játék és a látvány komplex jelenléte és hatása. „A Frankenstein
története az egyetem óta foglalkoztat. Rengeteg feldolgozás készült már belőle, nem
véletlen, hiszen számtalan rétege van a teremtmény és teremtő viszony gondolatkörének.
Minket elsősorban az érdekelt, hogy mi kell ahhoz, hogy az ember létrehozzon valamit,
mintegy alkotást szignózza, majd hátat fordítson neki és magára hagyja. Körbe akartuk járni
azt is, hogy egy ilyen tett milyen érzéseket vált ki az adott szereplőkből és milyen
következményekkel járhat. Nem véletlenül döntöttünk úgy, hogy az idősíkokat rendhagyó
módon kezeljük, azaz a múlt eseményeit és emlékképeit egymásba folyatjuk a jelen idejű                                            elmeséléssel és a jelen történéseivel. Nálunk a hajó, azon túl, hogy ez a központi díszletelem,
egyfajta allegóriaként is szolgál, mint Prométheusz történetében a szikla, ami egyszerre
szimbolizálja a büntetést és az elhallgatott titkokat, s amihez minden szereplőnek van
valamilyen viszonya” – emeli ki az előadás rendezője, Hegymegi Máté.
Ez egy újszerű adaptáció, ami másfajta fénytörésbe helyezi ezt a történetet, miközben hű
marad az eredeti regényben olvasható eseményekhez. Frankenstein számomra nagyon-
nagyon emberi, a gőgjével, önhittségével, kételyeivel, félelmeivel és tehetségével együtt.
Űzi, hajszolja valami, és ebből az űzöttségből fakadóan nem jó döntéseket hoz. Nem a
legmegfelelőbb irányba csatornázza be a tehetségét, és nem gondolja át előre mit tesz. Ez a
mű a felelősségvállalásról, az egóról, a céltudatosságról is szól. Olyan dologról, amikkel nap,
mint nap találkozunk. Ezért talán tanmeseként is fel lehet fogni, nem csak
teremtéstörténetként vagy rémtörténetként. Az előadásunk nagyon fontos eleme a hajó,
ami nemcsak azért izgalmas, mert vizuálisan gyönyörű képeket lehet komponálni vele,
hanem attól is, mert nekünk színészeknek rendkívül inspiráló. A tér, amiben játsszunk mindig
alakítja, tereli a játékmódunkat, stílusunkat, gondolkodásunkat egy-egy adott
próbafolyamatban.” – teszi hozzá a Frankensteint alakító Orosz Ákos.
Victor Frankenstein nem pusztán teremt, hanem egy érzékeny és gondolkodó lényt teremt.
„Hegymegi Máté mérnöki pontossággal építette fel a próbafolyamatot: tiszta ívet rajzolt,
mint egy forgatáson, beállításról beállításra vezetett bennünket. A részletes elemzés mellett
erős atmoszférát és vizuálisan markáns formát teremtett – olyan teret, amiben összetett
figurákat, nehéz szövegeket fegyelmezetten, érzékenyen kell átadni. Ez komoly színészi
feladat mindannyiunknak. Máté és Judit értelmezésében a Teremtmény szerencsére nem
szörny. Nem idegen lény, hanem rokona mindazoknak, akiket elhagytak, akiket félredobtak,
akik magukra maradtak. Párhuzamokat találhatunk nagyban is arról, hogy éppen mit vagy kit
teremt a világ, de a mi történetünk mindannyiunk által ismert fájdalmakat nagyít fel. A
Teremtmény is csak ember szeretne lenni, és attól fogva tartja magát embernek, hogy nincs
egyedül. Szerintem ez gyönyörű.” – meséli ifj. Vidnyánszky Attila.

A Frankenstein – A modern Prométheusz február 21-től látható a Vígszínházban. Az
előadásban – melynek díszlettervezője Fekete Anna, jelmeztervezője Kálmán Eszter –, Orosz
Ákos, ifj. Vidnyánszky Attila, Medveczky Balázs, Radnay Csilla, Méhes László, Horváth
Szabolcs, Varga-Járó Sára, Gál Réka Ágota, Nagy-Kálózy Eszter, Zoltán Áron, Szántó Balázs,
Bölkény Balázs, Molnár András, Laczkó Bálint és Steenhuis Raul lép színpadra.

Frankenstein olvasópróba: https://www.youtube.com/watch?v=Vd8Vf93knhY
Hajóépítés: https://www.facebook.com/reel/2342827042895976
További információ:
https://vigszinhaz.hu/hu/produkciok/frankenstein_a_modern_prometheusz
Frankenstein – A modern Prométheusz teremtéstörténet

Mary Shelley regénye alapján a darabot írta:
Garai Judit, Hegymegi Máté
Victor Frankenstein: Orosz Ákos
Teremtmény: ifj. Vidnyánszky Attila
Robert Walton kapitány: Medveczky Balázs
Elizabeth Lavenza: Radnay Csilla
Alphonse Frankenstein: Méhes László
Henry Clerval: Horváth Szabolcs
Justine Moritz: Varga-Járó Sára
William Frankenstein: Gál Réka Ágota m.v.
Waldman professzor | Bíró: Nagy-Kálózy Eszter
Walton legénysége
Percy – Elsőtiszt: Zoltán Áron
Doki – Fedélzetmester: Szántó Balázs
Atya – Navigátor: Bölkény Balázs
Csendes – Dokus: Molnár András m.v.
Toby – Rádiós: Laczkó Bálint e.h.
Rookie – Hajósinas: Steenhuis Raul e.h.
Díszlettervező: Fekete Anna
Jelmeztervező: Kálmán Eszter
Dramaturg: Garai Judit
Sound designer: Keresztes Gábor
Kórusmű: Tarr Bernadett
Videótervező: Ujvári Bors
Videótervező-asszisztens: Guzmics Gergely
Világítástervező: Friedrich Gergely
Jelnyelvi koordinátor: Widder Kristóf
Operatőr: Molnár András
Díszlettervező-hospitáns: Lonkai Lilla
Dramaturg konzulens: Róbert Júlia
Szobrász-prosthetic: Gergely-Farnos Lilla
Jelmezkivitelező: Bati Nikoletta
Ügyelő: Wiesmeyer Erik, Röthler Balázs
Súgó: Szarvas Éva
Rendezőasszisztens: Molnár Kata
Rendező: Hegymegi Máté

Az előadást 16 éven felüli nézőknek ajánljuk!

Indul a bakterház

Egy hazai klasszikus új élete a Magyar Színház színpadán

Nosztalgia, felszabadult humor és közös nevetés töltötte meg a Magyar Színház nézőterét február 6-án: az Indul a bakterház premierje egyszerre kínált menekülést a digitális hétköznapokból és visszatérést egy egyszerűbb, emberközelibb világba. A társulat energikus játéka, az ikonikus figurák új életre keltése és az alkotók közös lendülete egy olyan előadás ígéretét hordozza, amely hosszú távon is biztos pont lehet a budapesti színházi palettán.

2026. február 6-án este a Magyar Színház színpadán az Indul a bakterház premierjével a közönség egy időutazásban vehetett részt. A főváros digitális kavalkádjából egy vidéki tanya hangulatába csöppentünk, ahol a karakterek humorral elevenítették meg a múltat. Csankó Zoltán a Bakter szerepében hozta a maga természetes profizmusát, míg Kubik Anna a Banya karakterével energiát és átélést vitt a színpadra. Beleznay Péter Bendegúz szerepében ékes tájszólásával a magyar vidék hangulatát idézte, míg az Újvidékről érkezett vendégművész, Szabó Regina a régimódi pajkos szerelmet jelenítette meg. Mészáros Árpád Zsolt prózában is a tőle megszokott humorral szórakoztatott, a szürreális Sanyi, a ló pedig csak fokozta a derűt. Ez a darab pont azért működik, mert kiszakítja a nézőt a mindennapi digitális áramból, visszavisz egy olyan világba, ahol a tejköpülés a napi szenzáció. A társulat tisztességesen odatette magát, a közönség mindezt vastapssal honorálta. Ez a történet, a film és a regény öröksége mellett, ma is megállja a helyét: egy emlékeztető arra, hogy néha a legnagyobb kincs, ha egyszerűen nevetünk. Reméljük, még sokáig nevethetünk ezen a klasszikuson.

Az igazgatói beszédben Nagy Viktor arra hívta fel a figyelmet, hogy az Indul a bakterház nem egyszerűen egy ismert történet újabb feldolgozása, hanem valódi magyar klasszikus: olyan mű, amely generációkat köt össze, amelynek mondatait, figuráit mindenki ismeri, és amely ma is élő módon képes megszólítani a közönséget. Párhuzamot vont a világhírű klasszikusokkal, hangsúlyozva, hogy ez az előadás nem múzeumi darab, hanem „itt és most” működő, eleven színház. Kiemelte, mennyire fontos számára, hogy a társulat egységként dolgozott, minden alkotó és közreműködő szívvel-lélekkel vett részt a munkában, és meggyőződését fejezte ki, hogy olyan produkció született, amely hosszú távon is életképes marad a repertoáron. Beszédében külön megköszönte az alkotók és a színészek odaadását, hangsúlyozva: ritka, amikor egy előadás ennyire tiszta energiával és közös akarattal jön létre, úgy fogalmazott, bízik benne, hogy ez a bakterházi világ még évekig ad majd örömöt, nevetést és valódi kikapcsolódást a nézőknek.

Eperjes Károly rendező a premier utáni beszédében elsősorban arra hívta fel a figyelmet, hogy ez az előadás még csak most, a bemutató pillanatában van igazán „születőben”, a vígjáték műfajából fakadóan az igazi erejét a sok közös játék, a felszabadult energia és a közönséggel kialakuló élő kapcsolat fogja megadni. Hangsúlyozta: a komédiát nem lehet félgőzzel játszani, ahhoz bátorság, tempó és egymásra figyelő társulat kell, és pontosan ezt látta most a színpadon. Megköszönte az alkotóknak és a színészeknek a munkát, külön kiemelve, hogy akkor válik igazán erőssé az előadás, ha a társulat nem „elengedi”, hanem estéről estére tovább építi, finomítja, gyorsítja a játékot. Úgy fogalmazott, számára az igazi öröm az, amikor egy produkció nem megáll a premiernél, hanem minden alkalommal új energiákkal telítődik, és egyre tisztábban közvetíti azt az egyszerű, emberi örömöt, amiért a nézők beülnek a színházba: a nevetést, az együttlétet és a közös élményt.

Bővebben az előadásról, jegyek: https://magyarszinhaz.hu/programok/indul-a-bakterhaz/ 

 

Mambo Maternica

Párizsban Adél (Török-Illyés Orsolya) nem kívánt terhességgel néz szembe. Budapesten Nóra (Sipos Vera) titkolja, hogy férjével gyermeket akarnak örökbe fogadni. Berlinben Becky (Székely Rozi) szembesíti családját azzal, hogy egyedülálló anya lesz. A három, negyven körüli nő élete fordulóponthoz érkezik: mindössze egy nap alatt kell sorsfordító döntéseket hozniuk. Mindegyikük egy-egy személyes problémával küzd - legyen az meddőség, abortusz, vagy gyerekvállalás egyedül. A vélt megoldások azonban csak még több bonyodalomhoz vezetnek. A történet olyan kérdéseket vet fel, mint hogy mennyire szabadok valójában ezek a nők, és hogy képeseke megélni azt az életet, amire igazán vágynak. Vajon a társadalom ítélkezik felettük a döntéseik miatt, vagy a saját maguk által épített korlátok jelentik az igazi akadályt?

A Mambo Maternica Nagy Borbála első nagyjátékfilmje, amely az Nemzeti Filmintézet Inkubátor programja keretében nyert támogatást. A rendező a fiatal magyar filmes generáció ígéretes képviselője, aki Berlinben a Berlinale Talents programban is részt vett. Filmje érzékenyen, mégis bátor hangon nyúl az anyaság, a gyerektelenség és a társadalmi elvárások közötti feszültséghez. A történet három nő egy napját követi végig, akik döntéshelyzet elé kerülnek: abortusz, lombikprogram és örökbefogadás közül választanak. A film felhívja a figyelmet, hogy nincs rossz döntés: minden út érvényes és tiszteletre méltó. A Mambo Maternica egyszerre tabudöntögető, közönséget megszólító és közösségteremtő filmalkotás.

MIÉRT AKTUÁLIS A TÉMA EURÓPÁBAN? Az anyaság, a gyermektelenség és a női döntések szabadsága ma Európa egyik legtöbbet vitatott területe. A reproduktív jogok, a családmodellek változása és a nők testi–lelki autonómiája politikai, kulturális és társadalmi kérdéssé vált. A Mambo Maternica ezekre a dilemmákra reflektál három különböző nő történetén keresztül, miközben azt üzeni: nincs univerzálisan jó döntés, csak személyes igazságok és érvényes életutak. A film így nemcsak hazai, hanem szélesebb európai párbeszédbe is illeszkedik, ahol a nők döntései és jogai mindennapi viták alakítói.

KINEK SZÓL? A film több szinten rezonál a nézőkkel. Szól azoknak a nőknek, akik saját életükben találkoznak az anyaság vagy gyermektelenség dilemmájával, de ugyanúgy a férfiaknak, akik szeretnék megérteni a női tapasztalat finom rétegeit. Megszólítja a városi, kulturálisan érzékeny közönséget, a szerzői filmek követőit, és azokat is, akik számára fontos a társadalmi kérdések árnyalt ábrázolása. A többnyelvű, többvárosos szerkezet miatt a film nemzetközi fesztiválközönség számára is erősen vonzó: egyszerre intim és globális témájú. MILYEN PÁRBESZÉDET INDÍT MEG? A Mambo Maternica arra hív, hogy beszéljünk azokról a kérdésekről, amelyek sokszor kimondatlanok maradnak:– Mennyire a sajátunk a döntés az anyaságról?– Hogyan hatnak ránk a társadalmi elvárások és a testünk változásai?– Milyen bűntudatok, félelmek vagy vágyak formálják ezeket a döntéseket? A film többféle női sorsot mutat meg, de közös üzenete az, hogy nem vagyunk egyedül a dilemmáinkkal. Emberi, érzelmileg árnyalt történetei teret adnak annak, hogy a nézők saját tapasztalataikkal is kapcsolatot találjanak — és ezzel elinduljon egy nyíltabb, őszintébb közösségi párbeszéd.

Mambo Maternica, dráma, magyar–német–francia koprodukció, 2025.  

Rendező: Nagy Borbála Főszereplők: Török-Illyés Orsolya, Sipos Vera, Székely Rozi

Február 26-ától országosan a magyar mozikban!

Átszabva - stand up special

Bemutató: Fekete Ádám: Átszabva - stand up special - Füge Produkció

Fekete Ádám (író / költő / színházcsináló / influenszer / autodidakta kollázsművész) 2020-ban
csípőprotézisműtéten esett át, a COVID-járvány első hulláma előtt engedték haza a pécsi traumatológiáról. Ez a beavatkozás, mint elmondta, nem pusztán a saját mozgássérültséghez (oxigénhiányához) való viszonyát, de az egész világhoz való hozzáállását átalakította.
Ádám, akinek szarkasztikus humorát a Tajgetosz Show nevű Youtube-csatornán már megismerhettük, rejtélyekkel teli írói világát pedig számos független színházi előadásban rögzítette, ezúttal egy egész estés stand up speciallel jelentkezik, aminek a műtét inkább apropója, mint témája. Saját csípőproblémáját és a csorba kiköszörülését körbetáncolva az identitás intézményét veszi célba: önképről, sorsról és hasadásról beszél, szerepköröket négyszögesít, és még talán a manapság olyan divatos „autofikció” szóra is visszarántja a leplet.


Az ÁTSZABVA a stand-up műfajt is kérdőre vonja (nem biztos!), kificamítja és átoperálja (fuj!), hangok és elbeszélők skatulyarendszerével bonyolítja, latba vetve az élveboncolás és önsokszorosítás technikáit. „A tét: meg merünk-e valóban változni? Van-e egyáltalán valónk, vagy ez csak csel, afféle trójai való, amit ha elfogadunk, ezernyi táncoskomikus tör majd ránk az éjszaka leple alatt?”

Az ÁTSZABVA élveboncolás és önsokszorosítás, vérátömlesztés, fúrás, bőr és hús alá menő, csontig hatoló önkettéfűrészelés.
„Mindig is szerettem volna a testemről beszélni, a testemről, ami helyettem beszél, a nagy köpönyegforgatóról. Hogy melyikünk viszi majd a szót, illetve hogy sikerül-e megnyílni, mint annó műtőasztalon… és hogy ki fúr ki kit? Ez álljon duplafedelű nagy monológunk tengelyében."

Írja, rendezi, elővezeti, önmagát kollázsolja: Fekete Ádám

Hang - és fénytechnikus: Langó Ádám

Támogatók: Füge Produkció, Budapest Főváros Önkormányzata, Kulturális és Innovációs Minisztérium, Jurányi Ház

Korhatár. 16+

Az előadás időtartama

60 perc

Bemutató dátuma

2026. 02. 20.

MTA 200 ünnepi programsorozat

Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár és Információs Központ

A Széchenyi-lakomák emlékkönyve 1883–1938, hasonmás kiadás;                                                                                      Serlegbeszédek 1864–1938–1944 

A Nemzeti Casino, amelyet 1827-ben alapított gróf Széchenyi István, a 19. század és a 20.
század első felének egyik legfontosabb kulturális és társasági központja volt Budapesten.
Gróf Széchenyi István az 1833. április 27-i végrendeletében a Casinóra egy aranyserleget
hagyott, majd 1841-ben kiegészítette intézkedését azzal, hogy a minden évben tartsanak egy
részvényesi ebédet a Casinóban, ahol az ő emlékére emelik magasba ezt a serleget.
1864. február 1-én tartották meg az első emlékbeszédet, ettől kezdve minden évben
megtartották a Széchenyi-lakomát, amennyiben a háborús vagy gazdasági helyzet ezt nem
engedte, akkor csak a serlegbeszédet. 1864 és 1944 között a tagokból kikerülő szónokok
összesen hetvenkilenc emlékbeszédet tartottak gróf Széchenyi István tiszteletére, kezükben
a serleggel.

Báró Lipthay Béla 1883-ban egy díszes, művészi becsű albumot ajándékozott a Casinónak,
hogy ebben gyűjtsék össze a lakomákon elhangzott serlegbeszédeket, a corvinák mintájára
kalligrafikus írással. Ez volt a Széchenyi Lakomák Emlék-Könyve, vagyis a Díszalbum, ami a
második világháborúban eltűnt, majd viszontagságos úton külföldről került vissza
Magyarországra. 

A Nemzeti Casino Díszalbuma jelenleg Vígh Róbert magángyűjtő tulajdonában van, és a
mintegy 15.000 darabból álló Széchenyi Collection nevű gyűjtemény részét képezi. Ez az
anyag gróf Széchenyi István családjához, illetve életművéhez kapcsolódó dokumentumokat
és tárgyakat foglal magában.
Az album impozáns kinézetű, ízlésesen díszített, egyedi kötet. Kötése teljes bőr, gazdag
aranyozással, metszése mintás, aranyozott. A két láncos kapocs és a 4 sarokvédő ezüstből
készült. Ennek az albumnak a hasonmás kiadása készült most el az MTA KIK munkatársa,
Gyuricza Andrea szerkesztésében és tanulmányával.

Az elkészült kötet tartalmilag az eredeti album teljes mása, metszése aranyozott, és
kiegészítésre került egy rövid tanulmánykötettel, melyben összefoglalás található a
Nemzeti Casinóról, a Serlegbeszédek történetéről és az eredeti díszalbumról. A kötetet
kíséri Sulyok Tamás (Magyarország köztársasági elnöke), Freund Tamás (a Magyar
Tudományos Akadémia elnöke) és Széchenyi Krisztián (Széchenyi István leszármazottja)
egy-egy ajánló gondolata.
A hasonmás kötetet Monok István, az MTA KIK főigazgatója mutatja be, az eredeti
díszalbumot Vígh Róbert, magángyűjtő.


Gyuricza Andrea: https://real-eod.mtak.hu/19562/
A Nemzeti Casino anyagait digitálisan is feldolgoztuk, az elkészült 1486 oldalas katalóguson
keresztül mindenki szabadon megismerheti a gyűjtemény darabjait: https://real-
ms.mtak.hu/26118/1/NC_2022.pdf 

A Nemzeti Casino rövid története:
Az 1825–27-es országgyűlés fordulópontot jelentett a modern polgári Magyarország
kialakulásában. Ekkor lépett előtérbe gróf Széchenyi István, aki birtokainak egyévi
jövedelmét ajánlotta fel a Magyar Tudományos Akadémia megalapítására. Emellett több
kezdeményezéssel a társadalmi élet fellendítésére törekedett, például lóversenyek és
klubélet szervezésével. Az egyik legfontosabb ilyen kezdeményezés a Nemzeti Casino
létrehozása volt, amely 1830-ig Pesti Casino néven működött.
Széchenyi célja az volt, hogy a Nemzeti Casino egy olyan központi hely legyen, ahol
„eszmesúrlódás” által fejlődik a nemzet. Az 1827. június 10-én megalakult társaságot, amely
eleinte a Vogel-házban (ma Dorottya utca 5.) tartotta üléseit, részvénytársasági alapon
szervezték meg. Az egyesület 1827. augusztus 20-án alakult meg hivatalosan, és rövid idő
alatt jelentős társadalmi tényezővé vált, több mint 500 taggal és 56 000 forintos tőkével.
A Casino alapítói szigorú szabályokat határoztak meg a tagságra és viselkedésre
vonatkozóan. A tagok között nem tettek társadalmi különbséget, amennyiben a jelölt „jobb
nevelésű férfi” volt. A helyiségek között külön társalgó, játéktermek, vendéglő és
bortárolásra alkalmas pince is helyet kapott, utóbbi a magyar borok kereskedelmének
ösztönzésére szolgált.
A Casino politikamentes működést tűzött ki célul, ennek ellenére a kormányzat nem nézte jó
szemmel, így az intézmény rendőri megfigyelés alatt állt.

A Nemzeti Casino a 20. század közepéig működött, ám a második világháború alatt súlyos
károkat szenvedett, majd 1945-ben a belügyminiszter rendeletével feloszlatták. Vagyona,
beleértve a könyvtár több tízezer kötetét, a Magyar Tudományos Akadémiára szállt. A
könyvtár állományának nagy része megmaradt, és az MTA Könyvtárában található, ahol
2014-ben kezdték meg a gyűjtemény feldolgozását.
Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár és Információs Központ általános információ:
A közel 200 éves Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának megalapítása gróf Teleki
József, az MTA első elnöke nevéhez fűződik, aki 1826-ban 30 ezer kötetes családi
könyvtárának felajánlásával vetette meg a Tudós Társaság első tudományos intézményének
alapjait. A Könyvtár 1831-ben, az Akadémiával egyszerre kezdte meg működését.
A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár és Információs Központ országos
szakkönyvtárként, a magyar tudomány és nemzeti-, illetve nemzetközi kulturális örökség
őrzőjeként – hagyományos értékeit megtartva – a kor követelményeinek megfelelő
informatikai háttérrel egyre szélesebb körben bocsátja rendelkezésre gyűjteményét és
szolgáltatásait.

A Könyvtár az országos kutatástámogatási rendszer egyik meghatározó központja,
hozzáférést biztosít a külföldi elektronikus tudományos tartalmakhoz nemzeti licenc
vásárlásával, a hazai nyílt hozzáféréssel megjelenő publikációk technikai támogatója,
valamint fenntartja és hozzáférhetővé teszi a hazai tudományos kutatást számba vevő
nemzeti bibliográfiai adatbázist.
https://konyvtar.mta.hu/

Rákellenes Világnap* – Február 4.

Minden diagnózisban benne feszül a közeli vég lehetősége. Nem az eleve elrendeltetett, amely születésünk pillanatától közelít, hanem a korai, a még el nem végzett élet kényszerű befejezése. Amikor a sors váratlanul azt a feladatot rója rád, gondold végig, mit hagytál magad mögött, és mi áll még előtted. Ha tanultál filozófiát, ha nem – ekkor feltörnek az élet alapkérdései: ki vagyok én, mit tettem eddig, miért kapom ezt a betegséget, miért pont én lettem beteg, miért ilyen kegyetlen éppen velem az élet, van-e jövőm, ha igen, tudok-e élni a lehetőséggel?
Ezek végiggondolását egy krónikus betegség kezdetén nem lehet megúszni. Sokan ekkor kerülnek szembe először önmagukkal, a saját érzéseikkel. A XXI. század egyre inkább digitalizálódó, okos kütyüs világa egyszerű kérdéseket tesz fel, instant megoldásokat kínál, gyors döntések elé állít. Venni vagy nem venni? Tetszik vagy nem? Ennyiért vagy annyiért? Nagyobbat vagy óriásit? Itt vagy ott? 
De azt nem kérdezi meg: szeretni vagy eltaszítani, mondani vagy hallgatni, ölelni vagy ellökni? Most vagy később, esetleg soha? Azt sem kérdi, ha most elhalasztod, örökre elszalasztod, vagy lesz még időd bepótolni? Az a fránya idő! Amiből nem tudod, mennyid van. Az idő nem félretehető, nem lehet vele spórolni öreg napjaidra, ezért jól kell vele sáfárkodni nap mint nap.
Amikor beteg vagy, már nincs múlt, ami fájhat, és nincs jövő, akkor elmúlik a félelmek és vágyak múlt és jövő időbeni ragozása. A most lesz az első, a legfontosabb. Többé nem köt gúzsba az idő, csak a jelenben élhetsz. Ha megszabadulsz a múlt árnyaitól és a jövőbe vetített félelmeidtől, akkor hirtelen szabaddá válsz. A múlt persze nyomot hagy benned: agyad, személyiséged, szokásaid lenyomatként őrzik a veled történteket. De akkor neked már nincs dolgod a nem létező eseményekkel, csak a jelenben is benned élő hatásukkal.
A múlt nem írható át, de a jelen igen. Bármikor dönthetsz úgy, hogy mostantól más leszel. Erre tanítanak például a regényeimben szereplő bátor nők történetei. Ha te is szeretnél bátran – nem félve a jelentől – élni, és izgatottan várni a jövőt, magadat kell kifaggatni: jól éltem eddig? Azokkal élek, akikkel jó lennem? Azt teszem, amire születtem, amit szeretek csinálni, amiben kiteljesedem? Okoz örömöt magamnak az életem? Magammal is teszek annyi jót, mint másokkal? Zárójelbe teszem magamat, mert mások előbbre valók? Mert ők fontosabbak nekem? De miért nem én vagyok magamnál az első? Fontos vagyok magamnak? Ki szeressen engem, ha nem én magamat? Egyáltalán: éltem én eddig? Vagy csak egy érzelmi, szellemi posványban fizikailag is siváran vegetáltam, mert elhitettem magammal, hogy az AZ élet?
Ha eddig eljutsz, már inkább nyerésre állsz, mert innen már csak dönteni kell: meg akarok gyógyulni, ezért változtatok, vagy hagyom magamat sodorni az események által, teszem, amit mondanak, közben elvagyogatok, ahogy eddig is, és így minden marad a régiben. Ez a szakasz az utad legnehezebb része, ekkor szembesülsz önmagaddal. Annyira közel kell menned a lelked tükréhez, mint amikor alig húszként, az élesen beáramló napfényben az orrodat a valóságos, foncsorozott felülethez érintve felfedezted szemed sarkában az első, szabad szemmel szinte láthatatlan szarkalábat.
Ha ennél a lelki útelágazásnál döntesz, melyik útra térsz, menetelj előre, mint a katona, aki küldetést teljesít, ne nézz vissza, és ne gondolj a másik út lehetőségeinek elvesztésére! Biztos, hogy viharba kerülsz, és olyan kiszámíthatatlan események is történnek majd, ami megrengeti a magadba és a gyógyulásba vetett hitedet, de addigra már csak olyanokkal veszed körül magadat, akik mindig előbbre, mindig magasabbra segítenek téged utadon, így bárhogyan is ér véget a történeted, te is győztes leszel, magad és szeretteid számára első az elsők között!
Mondjuk, mondogatjuk, ismételjük, szajkózzuk, hogy elhidd, a rákbetegség nem egyenlő a halállal. Kemény küzdelmet igényel sok fájdalommal, szenvedéssel, bánattal, de egyben módot is ad az újrakezdésre. Önmagad újratanulására.
*Rákellenes Világnap: minden év február 4-én emlékezünk a 2000-ben, Párizsban megrendezett Rákellenes Világkongresszuson aláírt történelmi dokumentumra, amely világméretű összefogásra szólít fel a halálos kór ellen, egyben ezt a napot RÁKELLENES VILÁGNAP-pá nyilvánította, hogy a rák ellen folytatott küzdelem eszméje "a világon élő összes ember szívében és gondolataiban éljen".

Valahol Európában

200. előadás a Magyar Színház színpadán
Egy történet a reményről, amely generációkat köt össze

Különleges mérföldkőhöz érkezett a Magyar Színház egyik legmeghatározóbb előadása: a Valahol Európában a 200. előadását ünnepelte. Ez a jubileum annak is bizonyítéka, hogy léteznek történetek, amelyek újra és újra megszólítják a közönséget, kortól és generációtól függetlenül.

A Valahol Európában több mint egy zenés színházi produkció. Olyan emberi történet, amely a reményről, az összetartásról és az újrakezdés lehetőségéről mesél, és amelynek üzenete ma is ugyanolyan érvényes, mint megszületésekor.

A közönség az ünnepi estén ismét álló tapssal köszöntötte az előadást. Nagy Viktor rendező, a Magyar Színház igazgatója elmondta, hogy a Valahol Európában egy új történetet teremtett a színház életében.
„Ez a színház 2016-ban még nem tudta pontosan, mit is akar. Nagyon jó érzékkel tűzték műsorra a Valahol Európában musicalt. Akkor még nem tudták, mit indítanak el. Azt indították el, ami most van: a családi- és ifjúsági színházat. Ezzel el is mondtam a darab valódi vonzerejét. Mi történt akkor? Összejött egy gyerekcsapat, egy tehetséges, válogatott társaság, amely jövőképet adott a színháznak. Tehát nemcsak egy darabot ünneplünk, hanem egy színházi imázs születését is.”

Nagy Viktor ezt követően így folytatta:
„Amikor Dés László először látta a gyerekeket, azt mondta nekem: úgy játszanak, mint az angolok, profik. És igen, ez így van, hiszen képzést kapnak: színészmesterséget, énekképzést, mozgásművészetet, és ebben a színház munkatársai igen nagy szerepet játszanak. Tovább vitték ezt a tradíciót.”

Az igazgató kiemelte:
A Valahol Európában történeten nemzedékek nőttek fel, és mi folytatni fogjuk, hogy az utánunk következő generációk is láthassák és megismerhessék. Mert egy színházban nemcsak a ma és a holnap fontos, hanem a tradíciók is, hogy honnan jöttünk, mivé váltunk, és merre tartunk.”

Dés László köszöntőjében elmondta, hogy a 200. előadás csodálatos ünnep a színház és a darab életében egyaránt. Megköszönte alkotótársainak – Böhm Györgynek, Korcsmáros Györgynek és Horváth Péternek –, hogy annak idején eszükbe jutott ebből a különleges történetből színházi darabot készíteni. Köszönetet mondott Nemes Istvánnak a felejthetetlen dalszövegekért, valamint Nagy Viktornak is, amiért olyan rendezésben vitte színre az előadást, amely máig él, és eljuthatott a 200. előadásig. A zeneszerző arról is beszélt, milyen komoly feladat ezt a musicalt hosszú éveken át életben tartani, hiszen újra és újra meg kell találni azokat a fiatalokat, akik időközben felnőnek.

„Van egy sajnálatos aktualitása is a darabnak. Amikor az Operettszínházban először bemutatták 1995-ben, éppen a déli szomszédunkban volt háború. Most ismét, a határaink mellett, újra itt van a szomszédban. Sajnos mindig van aktualitása, pedig azt kívánnám, hogy ne legyen. Reméljük, egyszer majd háborúk nélkül is élni fog, és akkor is működni fog” – mondta Dés László a közönségnek.

Köszöntője végén a társulathoz is szólt: „Őrizzétek meg ezt a színvonalat, vegyük komolyan a fiatalokat, mert megérdemlik. Ha komolyan vesszük őket, az mindig megtérül.”

2026 elején két új Hosszú is csatlakozik az előadáshoz, tovább erősítve a produkció megújuló erejét. A jubileumi előadáson Szászák Zsolt lépett színpadra, aki számára a darab különösen személyes jelentőséggel bír:
„Tizennégy évesen Ficsúr szerepét játszottam a Soproni Petőfi Színházban, és akkor döbbentem rá először, hogy bennem is ott van egy Hosszú. Egy nagyon érzékeny fiú, aki nem mindig mutathatja ki, amit érez. Most, évekkel később különösen izgalmas visszatérni ehhez a történethez, és megmutatni ezt az érzékenységet a kényszerű keménységgel együtt.”

Február 22-én, új beállóként Sándor Pétert köszönthetjük Hosszú szerepében a Magyar Színház színpadán.

Köszönjük ezt a 200. csodás estét!

Az elmúlt évtizedben számtalan ifjú tehetség lépett színpadra az előadásban, és sokan voltak olyanok is, akik az évek során egyre újabb és újabb karakterek bőrében próbálhatták ki magukat. A felnőtt szerepekben szintén kiváló művészek sora formálta tovább a történetet.

Hosszú szerepében Pavletits Béla után láthattuk Pásztor Ádámot, Gréczy Balázst, Ember Márkot és Fülöp Kristófot. Ezekben a napokban Szaszák Zsolt debütál a szerepben, a következő hónapban pedig Sándor Pétert köszönthetjük Hosszúként.

Suhancként Mahó Andrea örökségét később Cseke Lilla Csenge, Réthy Zsazsa, Kusnyér Anna, Molnár Janka és Jenes Kitti vitte tovább.

Ficsúrként Ágoston Péter, Telekes Péter, Szurcsík Ádám és Murvai Márton szórakoztatta a közönséget, Simon Péter szerepében pedig Reviczky Gábor, Szatmári György, Harsányi Attila és Rancsó Dezső volt látható.

Köszönjük az elmúlt 200 előadás minden pillanatát – és újult erővel vágunk neki a következő kétszáznak.



Valahol Európában musical

A történet gyökerei az 1947-ben készült, és 1948. január 1-jén bemutatott, Radványi Géza rendezte legendás magyar filmig nyúlnak vissza. A cselekmény a második világháború utáni Európában játszódik, ahol árva gyerekek egy csoportja próbál túlélni, közösséget teremteni és emberhez méltó életet találni a romok között. A film – és az abból készült zenés színpadi adaptáció – nem a pusztításra, hanem az emberi lélek ellenálló erejére irányítja a figyelmet.

A musicalváltozat a magyar zenés színház egyik ikonikus darabjává vált, amelynek hatása messze túlmutat a műfaji kereteken. Gyermeki nézőpontból beszél a világ legnagyobb kérdéseiről: bizalomról, felelősségről, összetartozásról és arról, hogy a legnehezebb időkben is lehet az emberséget választani. A zene – Dés László jól ismert dallamai – és a történet egymást erősítve teremtenek olyan színházi pillanatokat, amelyek egyszerre megrendítők, felemelők és mélyen emberiek. Nem véletlen, hogy az előadás sok család számára közös, visszatérő színházi élménnyé vált.

Nagy Viktor rendezésében a történet estéről estére úgy születik újjá, hogy megőrzi eredeti erejét és érzelmi hitelességét. A produkció különlegessége abban rejlik, hogy generációkat képes megszólítani, miközben nem enged sem a történet súlyából, sem a művészi minőségből.

A 200. előadás jubileuma annak ünnepe, hogy a közönség immár hosszú ideje újra és újra visszatér ehhez a történethez. A teltházas esték, a hosszan tartó taps és a megható visszajelzések mind azt igazolják: a Valahol Európában nemcsak egy sikeres előadás, hanem közös élmény, közös emlékezet és közös remény.

A kegyelem

színes, olasz film

Velencei Filmfesztiválon hét díjat nyert, köztük a legjobb színész díját (Toni Servillo)

Paolo Sorrentino A kegyelemcímű filmjében ismét a legkedveltebb színészével dolgozottegyütt. Toni Servillo ezúttal Olaszország képzeletbeli elnökét kelti életre, aki jogászként rendíthetetlenül hisz a gránitszilárdságú törvényekben. Egész mandátuma alatt végig az elveit követte, utolsó elnöki döntései viszont akár az egész pályafutását átértékelhetik. A nyugdíjhoz közeledve ugyanis két kegyelmi kérvény és egy nagyon megosztó törvényjavaslat kerül az asztalára. Ahogy az olasz filmművészet legjelentősebb kortárs rendezőjétől, A nagy szépséget, az Ifjúságot, a Silvio és a többieket és Az ifjú Pápát is jegyző Paolo Sorrentinótól megszokhattuk, A kegyelem érzelmekkel és humorral teli, vizuálisan lenyűgöző, egyszerre szórakoztató és filozofikus mozi. A filmben nyújtott alakításáért Toni Servillo elnyerte a Velencei Nemzetközi Filmfesztivál legjobb színészének járó díjat, de A kegyelem nem csak miatta vésődik sokáig az emlékezetünkbe.

Előzetes

Rendezte, írta: Paolo Sorrentino

Fényképezte:Daria D'Antonio

Producer:Annamaria Morelli, Andrea Scrosati, Paolo Sorrentino

Vágó: Cristiano Travaglioli

Szereplők:Toni Servillo, Anna Ferzetti, Orlando Cinque, Massimo Venturiello

Eredeti cím: La grazia, nemzetközi cím: La Grazia

Gyártó: The Apartment, Numero 10

Hossz: 131 perc, országos bemutató:2026. március 5.

Magyarországon forgalmazza a Mozinet

A Mozinet hivatalos felületei: Facebook:https://www.facebook.com/mozinet; Instagram:https://www.instagram.com/mozinetfilmek; TikTok:https://www.tiktok.com/@mozinet.tiktok; YouTube:https://www.youtube.com/@mozinet; Weboldal:https://mozinet.hu

 

Iratkozzon fel hírlevelünkre!